Amikor a hazai szereplők uniós érdekérvényesítő tevékenységéről esik szó, leggyakrabban a kormány uniós érdekérvényesítésére gondolunk. Természetesen a legtöbb kérdésben a kormány tud a leghatékonyabban fellépni a hazai érdekek érvényesítésében, hiszen rendelkezésére állnak azok az eszközök (szakembergárda, nemzetközi kapcsolati háló), amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a magyar érdekek becsatornázódjanak az uniós döntéshozatalba. Ugyanakkor – különösen az utóbbi néhány évtizedben – számos más szereplő (civil, üzleti, multinacionális szervezet, települési és területi önkormányzat) jelent meg közvetlenül a nemzetközi térben. Nemzetközi kapcsolatrendszereik révén az önkormányzatok világszerte kiterjesztik mozgásterüket, tanulnak egymástól, átveszik egymás jó gyakorlatait, közpolitikai modelleket cserélnek. Ráadásul a nemzeti szint alatti szereplők érdekrendszere és értékválasztása nem feltétlenül esik egybe a kormányéval, mint ahogy azt láthattuk Budapest Ukrajnával kapcsolatos városdiplomáciai tevékenysége vagy a Szabad Városok Szövetségének a városok által közvetlenül elérhető uniós források növeléséért folytatott fellépése kapcsán.
Az önkormányzatokat két cél vezérli az európai színtéren: egyrészt információkat kívánnak szerezni, másrészt pedig az érdekeiket szeretnék érvényesíteni. Az információszerzés tevékenységük keretében tájékoztatást kapni az önkormányzatok számára elérhető uniós pályázati lehetőségekről, illetve az őket érintő új vagy módosítandó uniós szabályozásokról. Érdekérvényesítő tevékenységük során pedig befolyásolni kívánják a regionális politika pénzügyi forrásainak elosztását (például a városok által közvetlenül pályázható források kérdése), elő kívánják segíteni régiójuk vagy városuk részvételét az EU által társfinanszírozott programokban, valamint azért is küzdenek, hogy az uniós szabályozás fokozottabban vegye figyelembe a települési és területi önkormányzatok érdekeit.
⮚ Tovább a teljes cikkre
Címlapkép forrása: Portfolio